El akartam rejtőzni
Antoniót gyermekkorában svájci nevelőszülők gondozzák, ám a gyermek már ekkor kilóg kortársai közül. Különc, makacs és hirtelen viselkedését sem nevelőszülei sem az iskola nem tudja kezelni. Leginkább büntetik őt, ami csak súlyosbítja lelki zavarait. Nevelőszülei lemondanak róla, ezért Antoniót – mivel eredetileg olasz gyermekként látta meg a napvilágot – kitoloncolják Itáliába. A fiúnak olasz földön sem lesz jobb a sorsa, ahol intézet, kényszerkezelések és már felnőttként nélkülözés vár rá. Lényegében egy véletlennek köszönheti, hogy egy művészethez értő ember felfedezi a benne rejlő tehetséget. Antonio ugyanis rendkívüli tehetséggel rendelkezik a festészet területén. Teljesen önállóan, ösztönszerűen alakítja ki saját festői stílusát, egyedülálló képeket fest. Támogatóinak és egy olasz filmesnek köszönhetően széles körben megismerik munkáit, és a mindvégig mentális és beszédzavarokkal küzdő Antonio a huszadik század egyik legjelentősebb naiv festőjévé válik.
